Kajdacs

Weboldal

Kajdacs község Tolna megyében, a Sárvíz folyó közelében, a 63-as számú főközlekedési út (Szekszárd-Székesfehérvár) mentén fekszik. Õsi település, már a kelták idejében (i.e.500) lakták. Első okleveles említése 1399-ből való, amikor Zsigmond király 11 besenyőnek nemességet ad és megerősíti Nagy Lajos kiváltságlevelét. Az Anjou uralkodó idején már volt jelentősége a településnek, hiszen maga a király foglalkozott ügyével.

A falu neve nemcsak honfoglalás kori lelőhelyként említésre méltó, a középkor viharos századaiban is az országos jelentőségű események sodrába került.

A magyar koronát őrző Perényi Pétert 1529-ben Kajdacsnál fogta el Szerecsen János. A Szapolyai-párti hadvezér foglyát és a koronát ura után vitte a mohácsi síkra. János király Perényi Pétert augusztus 18-án átadta II. Szolimán szultánnak, ő maga pedig hűbéri kézcsókkal elismerte a szultán magyarországi uralmát.

A történet életre keltése jegyében 1867-ben I. Ferenc József, ezután pedig 1916. december 17-én IV. Károly koronázási dombjához szállítottak 5-5 kilogramm földet Kajdacsról Budára, postai úton. Létezik egy 11x8 cm-es fa plakett a következő írásos fémrátéttel:


NEMZETI EREKLYE

Hatvanhárom vármegyénk, vérrel, verejtékkel áztatott földjéből.
Hűséggel őrizzük e néhány porszemet, 1000 éves jussunk, igazságunk
MEGSZENTELT PECSÉTJE EZ.

(Körirat:)
„Ez a föld melyen annyiszor apáid vére folyt.”
Itt következik egy réz 2x2 cm-es „Kárpát-övezte” pecsét, melyben 1-2 dkg föld van az említett koronázási dombból. Ezt a plakettet baloldalon hitelesítette a József kir. herceg fővédnöksége alatt álló hadimúzeum. A pecsétben levő föld --kajdacsi.

A falu a középkorban a környék egyik legnépesebb települése volt. A szekszárdi vilajet összeírása szerint 1572/73-ban Kajdacson 32 családfő fizetett adót. A török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc alatt azonban elnéptelenedett. Újratelepítése 1713-1719 között történt. A színmagyar lakosságú Faddról 1713-15 közötti időben jelentős számban érkeztek telepesek.


A török kiűzése után a megye új birtokosai között megjelentek a XV. Században Liptó megyében birtokot szerző Sztankovánszkyak is. A család, amely a Tolna megyei Kajdacsra házasság és birtokcsere révén került 1724-ben, a 19. századi megyei közéletben jelentős szerepet játszott. Nyughelyüket, a Sztankovánszky mauzóleumot, Ybl Miklós és Ney Béla tervei alapján eklektikus stílusban építették 1876-ban. A község közepén fekvő egykori kastélyuk (Arany János utca 173.), ma iskola.

A település műemlék jellegű épületét, a barokk római katolikus templomot, 1891-ben teljesen átalakították.

A település lélekszáma folyamatosan gyarapodott és a II. világháborúra meghaladta a 2300 főt.